*2 hét múlva London*
Olyan hihetetlen, hogy most London repterén állunk én, a családom és Luna. Én egy liverpooli lány aki a halál szakadékán táncol és most valóra válthatja egy álmát. Anyáék vettek egy házat a megspórolt pénzünkből. A kocsiban ülve ragyogó szemekkel mértem fel a várost, egyszerűen fantasztikus. A London Eye lenyűgöző, a Temze gyönyörű, s az időjárás is épp megfelelő. A nap halványan sütöget ki az osztriga szürke színű felhők mögül. Valódi álom. Egy se nem túl nagy se nem túl kicsi ház előtt álltunk meg. Kívülről halványsárga színű volt, hatalmas ablakokkal ami a kertre nézett rá. Izgatottan pattantunk ki a kocsiból és rohantunk a bejárat elé, de még mielőtt kinyithattuk volna odakiáltott apa:
-Kulcs! - lengette meg az előbb említett tárgyat a kezében, mire a homlokunkra csaptunk. Mikor apa végre kinyitotta az ajtót én, Luna és anya azonnal berohantunk feltérképezni a házat. A falak többsége bézs, halványbarna esetleg, barackszínűek voltak.
Az újdonsült szobámban rendezkedtem be, miközben a kinti borongós időjárást figyeltem. Mosoly kúszott az arcomra a gondolattól, miszerint itt vagyok és, hogy azt csinálhatom majd amit mindig is akartam. Kedvem a tetőfokot verdeste, s örömömben majd kiugrottam a bőrömből. A madarak kint vidáman csicseregtek ezzel egy kis muzsikát játszva nekem. A ruháimat pakoltam épp mikor kopogtattak az ajtómon.
-Szabad! - kiáltottam ki.
-Bocsi, hogy zavarlak. - ugrált be Luna. Igen, megszoktam már így egyáltalán nem furcsálltam a jókedvét.
-Te soha! - ráztam a fejem -Miben segíthetek? Ha segíthetek?
-Ja semmi, csak akartam mondani, hogy holnap délután lesz a jelentkezés és addigra ki kéne találni valami koreográfiát. - gondolkozott el.
-Öhm, oké, rendben, ha bepakoltam kezdhetjük. - bólintottam.
-Okés, addig is hagylak. - szökdécselt ki. Szívem hevesebben kezdett verni amint átgondoltam a hallottakat. Nyilván meg kell mutatnunk mit tudunk és én félek. Sőt, mii több izgulok és erre a görcsös érzésre gyomrom elkezd fel-le liftezni. Ha nem sikerül akkor lőttek mindennek, túl görcsösen kapaszkodok az álmomba, de úgy érzem mielőtt távozok a Föld nevezetű bolygóról és a túlvilágra kerülök muszáj megvalósítanom. Amint végeztem a pakolással leszaladtam a földszintre azon belül a nappaliba ahol megpillantottam a kék hajú barátnőmet amint gyakorol.
-Itt vagyok! - kurjantottam, mire ugrott egyet ijedtében -Bocsi! - emeltem védekezően a kezem magam elé miközben jóízűen kacagtam egyet.
-Haha, de vicces vagy. - morogta.
-Most hisztibe kezdesz amiért megijesztettelek vagy esetleg hozzákezdünk? - kérdeztem mosolyogva.
-Gyere! - intett kezével majd elkezdtük begyakorolni a mozdulatokat.
-Melyik zenére fogunk táncolni? - érdeklődtem kíváncsian.
-Mit szólsz Rihanna Where have you been című számához?
-Hát... - húztam el a szám. Tény, hogy nem rajongok Rihanna-ért, de legyen. -Jó lesz. - sóhajtottam.
-Oké! Akkor kapcsoljuk össze a lépéseket. - tapsolt kettőt -Egy, két, há és...
Jó két órával később izzadtan huppantunk le a kanapéra.
-Fuh... elfáradtam. - legyezte magán Luna.
-Én is! Innom kell! - hajtottam hátra a fejem.
-Helló lányok, hát ti? - nézett felváltva ránk apa.
-Gyakoroltunk. - felelt helyettem Lu.
-Oh értem! Akkor bizonyára kijár nektek a limonádé amit Janet csinált. - mutatott a konyha felé. Luna-val egymásra kapva a tekintetünket rohantunk be anyához, hogy felfrissüljünk isteni limonádéjától.
-Mi van lányok?! - nevetett fel anya miközben egyszerre kaptunk a frissítőért. Miután kiszolgáltuk magunkat, gyorsan húztuk le a hideg folyadékot ami most igazán jól esett, felsóhajtva adtam anya tudtára, hogy életmentő.
-Hű! Ez nagyon finom. - törölte meg homlokát Lu.
-Örülök, hogy ízlik! - simított végig vállán anya. Luna mindig is olyan volt, mintha az édes testvérem lett volna és a szüleimnek, mint az édes lánya. Estefelé lejtett az idő így gondoltuk kiülünk egy kicsit az udvarra beszélgetni. A hűvös szellő lágyan belecsípett orcámba, a nap már ment le ezzel sötétséget hagyva maga után. Szemmel körbekémleltem a helyet és tisztáztam magammal, hogy ez egy barátságos hely.
-Na és izgultok? - érdeklődött apa, mire mindketten bólintottunk.
-Egy icipicit. - mutatta Lu.
-Én eléggé. - haraptam be alsó ajkam.
-Biztos sikerülni fog. - biztatott minket anya -Nálatok jobb táncosok nincsenek is.
-Jó vicc! - legyintettem.
-Önbizalom Jade. - bökött meg apa.
-Ha te mondod! - kuncogtam -Én bemegyek lefeküdni, elég fáradt vagyok. - motyogtam. Igen amióta beteg vagyok elég fáradékony vagyok, de hát a rák magába szívja minden energiám míg végül fel nem fal.
-Nyugodtan. Szép álmokat. - bólintott anya kedvesen.
-Nektek is. Sziasztok! - intettem. Fent a szobám mellett lévőfürdőszobába táncikáltam majd lehámoztam magamról a ruhám és a szennyesbe dobtam, a zuhanyzókabinba lépve magamra engedtem a meleg vizet ami minden gondot elűzött testemből, így sikerült izmaimnak ellazulnia. Mikor végeztem belebújtam a "Hey! I love you!" feliratú pólómba majd ágyba bújtam.
A tengerparton sétáltam, talpamat kissé égette a homok, de élveztem. Élveztem ezt a természetes érzést a tenger adta hullámokat, s a tiszta levegőt.
-Halihó! Jade! - hallottam az apró csilingelő hangot, de akármennyire is kerestem nem találtam a forrását -Itt vagyok lent!
Oh! Szóval lentről jön. Szemem a földre irányítottam és megláttam egy apró rákocskát, megdörzsöltem a szemem és megkérdeztem:
-Te szóltál?
-Bizony, bizony! - szólalt meg újra -Azt hiszed elmenekülhetsz a neked szánt sorsodtól?
-Mi? - értetlenkedtem.
-Jól hallottad. Jade nincs menekvés. A mosoly az arcodon miközben a környezeted bámulod a reményt sugározza, de az számodra nincs.
-Mi..mimiért mondod ezt? - csuklott el a hangom, mert tudtam jól miről van szó.
-Hogy tisztában légy vele, hogy felkészülj. - hangjából sugárzott a gúny.
-Csak elakarsz bizonytalanítani! - csattantam fel.
-Buta vagy leányka. Nagyon buta. - mondta rosszallóan.
-Van esély igen is van! - kiáltottam rá.
-Nincs! - kiáltott rám vissza, de nem hagytam ennyibe, erőset dobbantottam a lábammal és rásziszegtem az utolsó nekiszánt mondatom:
-Legyőzlek!
Azzal eltűnt.
-Jade most már fel kellene kelned! - ugrált rajtam valaki, s a hangalapján úgy véltem Luna volt az. Lassan nyitottam ki a szemem, de a hirtelen fényre vissza is csuktam és morogtam egyet.
-Héé! Gyerünk! - nyúzott.
-Oké, oké! - nyöszörögtem majd eszembe jutott az álmom -Luna?
-Igen? - kérdezte kedvesen.
-Legyőztem. - suttogtam halkan.
-Uhm...Mit? - kérdezte miközben felültem.
-A rákot!
-Ó. - látszott, hogy belegondol miről is beszélek majd mosolyogva megölelt -Úgy lesz!
-Úgy lesz. - öleltem szorosabban.
-Na, de menj öltözz fel! - pattant fel -Már délután egy óra!
-Hányra kell menni?
-Három. - vont vállat.
-Három! Miért hagytál eddig aludni? - ugrottam fel azonnal, viszont megszédültem. Próbáltam a legkisebb jelét mutatni, de Lu észrevette.
-Baj van?
-Dehogy is! - füllentettem -Csak elgondolkoztam. - mentem be a fürdőszobába a kezembe akadt szettel.
A jelentkezés avagy mutasd meg mit tudsz próba a stúdióban volt. Anya szállított el minket kocsival. Remegő végtagokkal szálltam ki a járműből és indultam meg Luna-val befelé.
-Hmm! Érzed a siker illatát? - szippantott a levegőbe optimistán.
-A bűzét. - fintorogtam a hatalmas épületet bámulva.
-Jade! - torpant meg befelé menet Lu -Menni fog! Érted? Itt állunk pár méterre az álmunktól, ne futamodj meg! - nézett rám szomorkásan és megesett rajta a szívem. Igaza van. Muszáj megtennem érte és értem, a közös álmunkért. A stúdióba lépve a portán eligazítást kértünk amit meg is kaptunk, nehézkesen, de eljutottunk. Hármat kopogtattam az ajtón, mire jött egy hanyag "igen" válasz. Nagy levegőt véve nyitottam be a szobába és meghűlt bennem a vér. Öt srác ült egy-egy puffba és mosolyogva minket vizsgáltak.
-Sziasztok! - intett bátran Luna.
-Hali! - húztam össze magam, remegő hangom hallatán a fiúk egymásra néztek.
-Sziasztok! A tánc miatt jöttetek? - érdeklődött az egyik rövid hajú kedvesen, mire sután bólintottunk egyet.
-Akkor hajrá! - kacsintott a göndör hajú. Belül hőhullámok futottak át rajtam, tenyerem izzadt, s mellkasom majd ki szakadt. Beálltunk majd Lu elindította a zenét. Bátortalanul kezdem el a koreográfiánkat.
A zenére kissé kikapcsoltam és csukott szemmel élveztem azt amit csinálok, testem átérezte a dalütemét és tánc közbe megengedtem magamnak egy szelíd mosolyt is. A végén beálltunk majd kifújtuk a levegőnket. Izgatottan néztünk a fiúkra akik egymás közt elartikulálták véleményüket, hogy még véletlenül se halljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése