2015. április 27., hétfő

02. - The One Direction House

Sziasztok! 
Tudom eddig nem írtam ilyen előszót, de csak megszerettem volna köszönni az oldalmegjelenítést, a pipákat plusz az 3 feliratkozót  <3 Jajj fánkocskáim, de boldog vagyok :3 Fánkocskáim :D Bocsi a becenévadás rám ragadt :D
És még valami, a szereplők bővültek négy új személlyel. :)
Na jó nagyon nem akarom tovább húzni. :)
Következő rész... hmm talán csütörtök, legkésőbb hétvégén.
Jó olvasást! <3
Xoxo Ho~Pe. 

Idegesen doboltam a lábammal miközben a fiúk jót szórakoztak azon, hogy húzták az agyunkat. Már vagy negyed órája, hogy "társalognak".
-Srácok szerintem ne húzzuk egymás idejét. - fújtattam.
-Amúgy már megbeszéltük! - dőlt hátra elégedetten a göndörke.
-Szóval... - húzta el az "ó" betűt azt hiszem Liam, csak fél füllel voltam ott mikor egymást nyúzták megbeszélés közben -Bent vagytok a táncos csapatban!
-Ko...komolyan? - motyogtam teljesen megsemmisülve.
-Aha. Eddig talán ez volt a legjobb. - vont vállat a szőke -Volt akik sztriptízeltek. - rázta ki a hideg.
-Gratulálunk! - pattantak fel majd végig öleltek minket és bemutatkoztak. Bár semmi jelét nem mutattam, de borzasztó boldog voltam.
-Mikor tudtok jönni? - kérdezte Zayn.
-Hová? - vonta fel fél szemöldökét Luna.
-Hát hozzánk, pár hét múlva kezdődik a turné. - jelentette ki, mintha az időjárásról hadovált volna.
-Hogy hozzátok? - értetlenkedtem.
-Butus kislányok! Hát a táncosok velünk laknak és a próbateremben szoktunk próbálni. - ölelt át minket Harry.
-Bejárni nem lehetne? - vettem le vállamról kezét.
-Mert?
-Tudjátok Jade... - kezdte Luna, de befogtam a száját.
-Azt akarja mondani, hogy majd délután átpakolunk, ha úgy nektek jó. - villantottam egy ezerwattos mosolyt.
-Persze. Akkor majd délután! - kacsintott Louis.
Kilépve a szobából hatalmas sóhaj hagyta el a szánkat majd egymásra mosolyogva sikításban törtünk ki.
-Bent vagyunk! Bent vagyunk! - ugrált Luna hangosan kiabálva.
-Bent bizony! - nevettem. Kifelé menet megtárgyaltuk, hogy milyen szuper lesz majd táncolni és fellépni.
-Amúgy miért fogtad be a szám amikor el akartam mondani, hogy... azt? - vizslatott szomorúan.
-Mert... titokban kell tartanunk. Ha megtudják lehet kitesznek. - hajtottam le a fejem és tudom önző dolog, hisz bármikor meghalhatok és elég kínos lenne, ha pont náluk történne velem valami. De most... most már késő és bent vagyunk, akarok táncolni.
-Kinéznéd belőlük? - állított meg Lu -Olyan barátságosak és egyébként meg ők az a banda akikről nap, mint nap álmodoztam neked!
-A One Direction?
-Aha. Ők viccesek és jó fejek, ha tudnák, hogy a bakancslistádon van ez biztos bent tartanának. - mondta, de mikor leesett neki mit is mondott a szája elé kapta a kezét -Ne haragudj!
-Semmi baj. - mosolyodtam el keservesen. Szíven ütött, de nagyon. Mert igen rajta van a bakancslistámon. Na, de, ha megtudnák? Akkor szánalomból azt mondanák "jól van kislány maradj, úgy is meghalsz!" és megveregetnék a vállam? Nincs szükségem szánalomra, csak azért, mert beteg vagyok. Meg azért is esett rosszul, hogy közölte velem "bakancslistás vagyok" mintha esélytelen lennék az életre.
-Megfogsz gyógyulni! - suttogta.
-Ahogy te mondod. - nyeltem le a könnyeim. Tudom elég érzékeny vagyok, de szerettem volna szerelmes lenni, családot gyarapítani, gyerekeket, látni ahogy felnőnek, forró csókkal ébreszteni a férjem majd üdvözölni, ha hazatér a munkából, de ez mind lehetetlen, mert meghalok.

-Waaa! - kiáltott fel anya majd a nyakunkba ugrott -Gratulálok!
-Köszi. - motyogtam. Elég ramaty hangulatom volt.
-Mi történt? - kérdezte apa, ő ezek szerint észre vette, hogy van valami.
-Egy hét múlva turné ezért most oda kéne költöznünk a srácokhoz. - mondta el helyettem Luna -Gondolom éjjel, nappal gyakorolnánk. - vont vállat.
-Álljunk csak meg! - engedett el minket anya -Hogy a lányom öt idegen fiúval lakjon együtt?
-Ott lesznek a többi táncosok is. - jelentettem ki nyugodtan mielőtt anya ronthatott volna a hangulatomon.
-Janet. - szállt be apa is a "buliba", előre félek.
-Akkor is! - háborodott fel anya és azt hiszem jogosan -Én csak féltem.
-Menjetek lányok majd mi ezt megbeszéljük! - intett apa az emelet felé. Egy szó nélkül indultunk meg az emelet felé mikor én megtorpantam a fal mellett.
-Menj csak! - bólintottam mosolyogva Luna-nak.
-Mit csinálsz? - jött mellém és szorosan a falhoz bújtunk.
-Shh! - tettem mutatóujjam szám elél.
-Janet! Ez Jade minden álma sikerült is neki, most miért akadályoznánk meg ebben?! - emelte fel hangját apa. Nem szeretem amikor miattam veszekednek.
-William te is tudod, hogy a lányunk halálos beteg! Mi van, ha a kölykök nyakán fog meghalni és mi ott se lehettünk mellette?! - tört ki zokogásba anyukám. Szívszorító érzés volt látni ahogy apám átöleli és nyugtatásképp a hátát simogatja.
-Janet... - sóhajtott ismét apa, megtört, rekedtes hangján -Ne légy önző! Azt nézd, Jade-nek mi jó!
-Igazad van. - szipogott anya -Elmehet.
Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel Luna-val. Akkor már semmi sem állhat az álmom és közém csak a halál, ami remélem még ráér. Mosolyogva tisztáztam legbelül, hogy most valami az én javamra sült ki jól.
Bár a lelkiismeret furdalás, miszerint itt hagyom a szüleimet végig fog kísérni. Lu-val gyors felszaladtunk az emeletre, mintha lent se lettünk volna.
-Bocsi! - nyitott be anya mosollyal az arcán és nagyon jó tudom, hogy ez csak egy állmosoly -Úgy döntöttük elmehettek.
-Köszönöm. - suttogtam.
-Ó drágám bármit azért, hogy te boldog legyél!- jött oda majd ölelésébe zárt.
-Én addig megyek és összepakolok. - sietett ki Lu.
-Ígérd meg, hogy vigyázol magadra! - tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Ígérem. - bólintottam. Kis időre elhallgattam, mert úgy éreztem tartozom egy bocsánatkéréssel -Anya?
-Tessék? - szólalt meg lágy hangon.
-Sajnálom. - hajtottam le a fejem -Sajnálom, hogy itt hagylak, de ez egy soha vissza nem térő alkalom. Sajnálom, hogy meg fogok halni.
-Jade. - rázta fejét anya -Én örülök annak, ha boldog vagy és, ha te táncosként leszel boldog elfogadom. És hidd el megfogsz gyógyulni, apáddal rajta vagyunk, hogy megkeressük neked a legjobb orvosokat.
-Szeretlek anya! - borultam ölelésébe újra. Hiányozni fog a támogató ölelése, a biztatása és a szeretete. De már felnőtt vagyok muszáj lesz a saját utamat járnom így halálom előtt.

Apa vitt el minket kocsival, mivel mi még eléggé járatlanok vagyunk itt Londonban. Anyával elég nehéz volt a búcsú, de el kell fogadnom nekem is és neki is, hogy így alakultak a dolgok. Hihetetlen mennyire elbűvölő a város, mindig sikerül elbambulnom. Az égen most ott mosolygott a nap és lágy, gyenge sugaraival simogatta az emberek fehér bőrét. Annyira szerettem volna én is egészséges lenni, élvezni az életet, s őszintén? Annyira bulizhatnékom van, de a májamra ugye szigorúan tilos piálnom. Szerettem volna ugyan olyan lehetőségekkel élni, mint mások.
-Föld hívja Jade-t! - lengette szemem előtt kezét Lu.
-Mi? - kaptam rá a tekintetem.
-Itt vagyunk! - mutatott a hatalmas házra. Szemem-szám nyitva maradt. Rettenetesen gyönyörű emeletes ház, nagy udvarral és medencével. 
-Jók legyetek! - ölelt meg apa.
-Köszi mindent! - öleltem meg szorosan majd kapott két puszit az arcára. A kocsi után néztem ami a sarkon el is fordult, innen már nincs visszaút. Jól van. Menni fog.
-Sziasztok csajok! - jött elénk Harry egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Szia! - mondtuk egyszerre, mire nevetésben törtünk ki.
-Ijesztő! - reagált le minket.
-Van ilyen. - vontam vállat.
-Már vártunk titeket! - vigyorgott -Adjátok a csomagokat! - nyúlt a táskáinkért.
-Bírok vele, de azért köszi. - villantottam egy barátságos mosolyt.
-Rendben, megmutatom a szobátokat. - biccentett a fejével a ház felé. Az előszobába levettük a cipőnket majd megindultunk a nappaliba.
-Bukjatok le! - mondta Harry.
-Mi? - néztem rá furcsán, de lehúzott Luna-val együtt. Golflabda méretű szemekkel néztem a falba fúródott villára.
-Louis most mondom utoljára add ide azt a rühes sütit! - hallottam az ír fiú hangját.
-És mi lesz, ha megeszem? - jött rá a válasz kérdés formában.
-Akkor kiszedem belőled a beleiddel együtt! - üvöltötte Niall harciasan.
-Bájos! - nézett kétségbeesetten Luna Harry-re.
-Srácok! Most az utolsó süti miatt tervezitek a harmadik világháborút?! - kiáltott Harry miközben elkezdett kúszni befelé, s mi követtük.
-Csak Louis és Niall. - biccentett Zayn a két verekedő srácra.
-Ahj! Ez az enyém! - tépte ki kezeik közül a csoki sütit Liam és gyors megette. A két srác megdermedve nézte a fiút aki jóízűen elfogyasztotta az édességet.
-Te! Te! Te megetted Niallerinát! - ugrott rá Niall.
-Louisiana volt! - csatlakozott Louis is és így lett élőadásban pankráció.
-Istenem! - rázta a fejét rosszallóan egy lány akit eddig észre se vettem. Hosszú göndör haja volt ami vállára omlott, öltözéke igen kifinomult és divatos, szintúgy a mellette álló lány, de ő hosszú hullámos hajjal rendelkezett amit egy lófarokba kötött össze.
-Gyere! - nyújtotta kezét Zayn és észre se vettem, hogy már csak én hasalok földön. Elfogadtam segítséget nyújtó kezét és elmotyogtam valami "köszönöm" félét.
-Nyugi megszokod! - intett a fiúk felé.
-Ez biztos? - horkantottam.
-Aha. De egyébként pár nap múlva te is ilyen leszel. A hülyeség nálunk fertőző! - mosolygott rám féloldalasan. Ilyen szép mosolyt! Várjunk! Mi? Letagadom saját magam...
-Azt látom! - kuncogtam miközben figyeltem ahogy a két lány próbálja elráncigálni egymástól a fiúkat.
-Jade ugye? - kérdezte.
-Igen. - néztem csokoládébarna íriszeibe.
-Szép név. - bókolt. Vagy azt hiszem ez bók akart lenne, nemde?
-A Zayn is helyes. - viszonoztam gesztusát, habár tényleg így vélekedtem a Zayn névről. Ritkán hallottam a nevet így annál is különlegesebb, mert most már van Zayn nevű ismerősöm. Vissza nézve a kupacra ahol már Harry és Luna (?) is plusz a két lány is fetrengett elszóltam magam.
-Csinálhatunk még sütit! - hangom bátortalan volt, remegéssel megfűszerezve ám mégis minden szempár rám szegeződött.
-Komolyan gondolod? - termett mellettem Niall.
-Hát persze. - mondtam azzal már el is tűnt a konyhában.
-Mire vállalkoztál csajszi! - jött oda nevetve hozzám a göndör hajú lány.
-Jó muri lesz! - álltam hozzá pozitívan.
-Amúgy Danielle. - ölelt át, közvetlensége meglepett, de viszonoztam.
-Jade.
-Eleanor. - intett barátságosan a lány aki átölelte Louis-t. Áhh szóval ők egy pár. Nagyon aranyosak. Louis nyomott barátnője homlokára egy csókot, s pajkossággal belefújt a nyakába amit a lány sikítva díjazott.
-Jade. - ismételtem meg a nevem.
-Hol vagy már? - jelent meg újra a szöszi -Gyere! Sütit akarok! - rángatott magával a többiek pedig nevetve követtek minket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése